Nem mondom, hogy már tökéletes lennék. Mi bizonyítja, hogy ezt Pál komolyan is gondolja? Az, hogy nekidől, nekifeszül a rá váró feladatoknak, kihívásoknak, szolgálatoknak. Ezeket nemcsak megoldandó munkának tekinti, hanem a fejlődésének, az Isten kezében való formálódásnak a lehetőségeit látja benne. Tudja, hogy a szolgálat az egyik leghatékonyabb helyzet arra, hogy az ember lelkileg, jellemben fejlődjön, tanuljon, és ezáltal egyre inkább kiábrázolódjék benne a Krisztus.
Testvérem! Kívánsz-e még fejlődni, változni, növekedni? Elfogadod-e a szolgálati lehetőségeket, és azokat teljes odaadással igyekszel elvégezni? Hidd, hogy ebben van a tökéletesedés útja!
Megragadom, mert engem is megragadott Krisztus. Milyen komoly beismerés és elhatározás! A megtéréssel nem más történt, mint az, hogy megfogott minket az Úr Jézus. Megfogott és magával hívott, ugyanakkor szívünkben, gondolatainkban megfogott a szeretete, szelídsége, hatalma, kegyelme, amivel közelít mindenkihez. És ennek van célja is: a jutalom. Minden adódó lehetőségben lásd meg Isten jutalmazó irgalmát, ragadd meg azt, és használd ki!