Igehely: Lk 7:11-16; Kulcsige: Lk 7:14 „Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel!”
Jézus egy Nain nevű városban van. Nain jelentése: szép, kedves, kedvenc. Most ezt a „szépet, kedveset”, Nain városát a halál felhője borította be. Egy özvegyasszony egyetlen fiát kíséri utolsó útjára. Két tömeg találkozik egymással: a temetésen résztvevők és a Jézust követők sokasága. Itt nem olvasunk arról, hogy valaki közbenjárt volna, vagy kérte volna Jézus segítségét. Jézus látta, és megszánta ezt a síró asszonyt: „így szólt hozzá: Ne sírj!” Megérintette a koporsót, és feltámasztotta az ifjút. A Jézus szavára: „kelj fel”, felült a halott, és kezdett beszélni. Megállt a gyászmenet, az özvegy lát egy könyörülő Megváltót. Igyekezett letörölni könnyeit, hogy mind tisztábban láthassa azt, aki ilyen nagy csodát cselekedett életükben. Az ifjú látja, hogy a halált legyőzte az élet. Újból láthatja anyját, és mindazokat, akik siratták és szerették őt. Csodálatosan megváltozik a hangulata, légköre a gyászmenetnek, amikor találkozik az élet Urával. Félelem fogta el mindnyájukat, de dicsőítették az Istent. Újból szép Nain városa, az élet Ura elűzte a halál felhőjét.
Ismered ezt a könyörületes Megváltót? Tudsz-e örülni, és tudod-e dicsőíteni Istent azért, mert mások életében csodát tett?