Igehely: Ez 2:1-5; Kulcsige: Ez 2:2 „Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám.”
Az Úr Lelke szállt Ezékielre, hogy elküldje Izráel fiaihoz, a lázadó néphez. Ezékiel arcra borult, amikor meglátta az Úr dicsőségét, és hallotta, hogy valaki megszólal: Beszélni akarok veled, állj a lábadra! (1:28). Csak azoknak mondhatja, hogy állj a lábadra, akik korábban leborultak. Ezékiel bizonyságtételét olvashatjuk ebben a szakaszban. Az isteni erő talpra állította a prófétát, és készségessé tette a cselekvésre, miután meghallotta az Úr szavát. Nem csak meghallotta, hanem meg is értette, mit akar elvégezni általa az Úr, hova küldi őt. Makacs és konok szívű fiakhoz kell mennie. Át kell adnia az üzenetet, akár hallgatnak rá, akár nem. Majd megtudják, hogy próféta volt közöttük. Nem mondhatják, hogy nem tudták, mi az Úr akarata.
Nekünk is szükségünk van a Szentlélekre, mert Ő tud talpra állítani minket. Ő tudja megértetni velünk az üzenetet, és ad erőt azt továbbadni a címzetteknek: „Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé” (Mt10:16). „Hívtál, Uram, hallottam jól, Hangod keres, szívemhez szól.” (HH 281.)