Igehely: ApCsel 9:36-43; Kulcsige: ApCsel 9:40 „Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott, azután a holttest felé fordulva ezt mondta: Tábita, kelj fel! Ő pedig kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült.”
Joppéban volt egy nőtanítvány, Tábita. Nagyon szép a neve: Dorkász vagyis Zerge a jelentése. Megbetegedett és meghalt. A felső szobában ravatalra tették, és siratták, gyászolták őt. Meghallották a tanítványok, hogy Péter közel van hozzájuk, Liddában van. Elküldtek két tanítványt, hogy hívják át Pétert minél előbb. Péter engedelmeskedett a hívásnak, és átment Joppéba. Ott találja az özvegyasszonyokat, akik siratják Tábitát, és mutogatják a keze munkáit. Tábitának szép volt az élete is, sok alamizsnát osztogatott. Péter apostol kiküldött mindenkit a felházból, letérdelt és imádkozott. A halálkamrában egyedül van Péter. Imádságban szólítja meg, hívja segítségül az élet Urát, Jézust. Majd megszólította Tábitát: „Tábita, kelj fel! Ő pedig kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült.” Péter odanyújtotta kezét, talpra állította, majd behívta a szenteket, és megmutatta nekik, hogy él. Itt van az első feltámadás a Cselekedetek könyvében. Szép bizonyságtétel, amit cselekedett az Úr a joppéi szentek között.
Milyen az életed? Mire emlékeznek majd halálod után?