Igehely: ApCsel 2:1-21; Kulcsige: ApCsel 2:17 „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak.”
Olvasva az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát (EJENy), rádöbbenhetünk arra, hogy a számunkra természetes egyéni szabadságaink mennyire nem voltak természetesek az első pünkösd idejében. Az első században az egyéni szabadsághoz való jog nemhez, korhoz, fajhoz és társadalmi státuszhoz kötődött. Ha egy római arisztokrata család pátriárkája voltál, akkor korlátlan jogaid voltak. De, mint gyermek vagy unoka, alá voltál rendelve a pátriárkának. A nőknek pedig majdnem semmi szabadságuk nem volt, gyakran úgy voltak tekintve, mint berendezési tárgyak: jobb esetben, mint dísze a háznak, rosszabb esetben, mint takarítási kellék. A más nemzetiségűeknek és szolgáknak pedig semmi joguk sem volt, ők úgy voltak tekintve, mint fogyóanyag: mint a tűzifa vagy egy pár cipő.
Ebben a társadalmi kontextusban a Szentlélek kitöltetése nem csupán fizikailag hasonlított egy hatalmas szélrohamhoz, de magával hozta a társadalmi változások szelét is. Jóllehet sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben, a Lélek betöltötte a nőket is, meg a fiatalokat is. Mi több, a Lélek nemcsak latin, görög, vagy arám nyelvekre korlátozta az üzenet átadását, hanem különféle nyelvek beszédére indította a kis tanítványi csoportot. Nem véletlen, hogy Péter Jóel (2:28–32) próféta szavait idézi, hiszen az apostol egyből felmérte, hogy a Szentlélek ereje képes a társadalmi határokat teljesen átrendezni, és a társadalmi szakadékokat áthidalni. A jóeli prófécia rámutat arra, hogy Isten szemében nincs különbség nő vagy férfi, zsidó vagy görög, szolga vagy szabad között. Isten szabadságra hívott el minden embert nemtől, fajtól, kortól és társadalmi státusztól függetlenül. Pünkösd előtt elképzelhetetlen kijelentés lett volna az EJENy 3. cikkelye – „Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz” – de pünkösd után a Lélek erejének köszönhetően ez megváltozott.
Az idei pünkösd alakalmával feltevődik a kérdés, hogy vannak-e még olyan társadalmi szakadékok, amiket a Szentléleknek át kell hidalnia? Vannak-e olyan korlátok, amiket le kell rombolnia? Ha igen, akkor imádkoznunk kell, hogy ez megtörténjen, és nyitottaknak kell lennünk ahhoz, hogy ebben a Szentlélek minket is felhasználjon.