Igehely: ApCsel 4:5-14; Kulcsige: ApCsel 4:12 „És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”
Az előírt igeszakasz előzménye az, hogy Péter meggyógyítja a templomkapuban kéregető sánta embert a jól ismert szavakkal: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj, fel és járj!” Ez a történet világossá teszi a Szentlélek gyógyító erejét, ami felszabadítja a sántát úgy a járásra (testi szabadulás), mint arra, hogy bemenjen a jeruzsálemi templomba, és imádkozzon (lelki szabadulás).
A gyógyítás következményeként Pétert, Jánost és a meggyógyult embert a nagytanács elé vitték. A fő kérdés az, hogy kinek az ereje végezte a gyógyítást? Péter válasza és magaviselete rámutat arra, hogy a Szentlélek erejének forrása nem más, mint a megfeszített és feltámadt Krisztus. Péter érvelése ellen a nagytanács nem tud, mit mondani, főleg a meggyógyult ember jelenlétében. De különösképpen meglepi őket Péter bátorsága, ami Lukács szerint Jézus Krisztus ígéretéből fakad: „Egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről” (Lk 21:12–19).
Vajon napjainkban hol és mikor kellene ezekre az ígéretekre támaszkodni, és a Szentlélek erejével tettekben és beszédben terjeszteni a krisztusi szabadság jó hírét?