Igehely: Róm 8:22-27; Kulcsige: Róm 8:26 „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.”
A Biblia számos helyen mutatja be a Szentlelket, mint pártfogót és tanácsadót, aki úgy körülöttünk, mint bennünk azon munkálkodik, hogy életünket a keresztyén élet teljességére vezesse.
Pál apostol bátorítani akarja olvasóit akkor, amikor nehézségekkel néznek szembe. Arra ösztönzi hallgatóit, hogy kitartóan összpontosítsanak arra a reménységre, amit Jézus Krisztus ígért. Ennek a reményteli várakozásnak a beteljesülése csodálatos lesz. Ahogy a reménység segít a nehézségeken túljutni, ugyanúgy segít a Lélek, amikor imádkozunk a nehéz helyzetekben. Amikor ugyanis imádkozunk, nem mindig találjuk meg a megfelelő szavakat, ami képes kifejezni gondolatainkat, érzéseinket, vágyainkat és félelmeinket. Pál ezeket nevezi sóhajoknak és vajúdási fájdalmaknak. Ezekben a helyzetekben Szentlélek közbenjár, vagy még pontosabban közbelép az érdekünkben. Pontosan azt kéri, amire szükségünk van.
Pál szavain elmélkedve vajon milyen nehézségekkel nézünk ma szembe? Mi az a kérés, amit még magunknak sem merünk megfogalmazni? Ha van ilyen, akkor adjon reménységet az, hogy a Szentlélek ezekért is közbenjár.