2023. május 7., vasárnap - Nagyvárad belvárosi baptista gyülekezet

ÁHÍTAT – 2023. május 7., vasárnap

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat

Délelőtti elmélkedés

Anna éneke

Igehely: 1Sám 2:1-10; Kulcsige: 1Sám 2:2/b „Nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.”

Az anyák napja a legtöbb országban május második vasárnapjára esik. A magyar kultúrkörben az első vasárnap ünnepeljük.1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé. Így világi ünneppé is vált ez az eredetileg vallási kezdeményezés. A lényege a nők egyik legszentebb hivatásának, az anyaságnak az ünneplése.
Hogy hogyan ünnepeljünk helyesen hívő emberekként, arra Anna jó példát ad. Ő tudja, hogy az anyaság nem természetes velejárója az életnek, hanem Isten ajándéka. Az Urat dicsőíti a meghallgatott imáért. Gyermekét is – ígéretéhez híven (1Sám 1:11) – odaszenteli az ajándékozónak. Kitörő hálája túlmutat a mindennapok történésein: világosan meglátja, hogy kié az igazi hatalom. Sőt még a halálon túlra is pillantást vethet: (6.v.).
Az anyaság más élethelyzetekben is közelebb vihet Istenhez. Naponta gondoskodni egy családról, esetleg más hozzátartozó(k)ról, emberfeletti erőt igénylő feladattá válhat. Szükség van mennyei erőre, csodálatos beavatkozásokra, amikről szüleink, nagyszüleink bizonyságot is tettek.
Ma különleges időszakban élünk. Eluralkodott a bizonytalanság, az aggodalom. A fiatal nők nem mernek gyermekeket vállalni, vagy kitolják annak időpontját. A másik jelenség, hogy sok fiatal párnak nem, vagy csak nagyon nehezen lehet gyermeke. Hogyan nézzünk szembe ezekkel? Anna szenvedett gyermektelensége miatt, de sem férjét, sem Istenét nem hagyta el. Amikor úgy érezte, nem bírja tovább, a szégyent is vállalva öntötte ki szívét az Úrnak (15.v.). Ekkor megnyugodott, („Azután elment az asszony…, evett, és nem volt többé szomorú az arca.”), függetlenül attól, hogy (még) nem teljesült a kérése. Az Úrra bízta teljesen magát.
Adjunk hálát az édesanyákért! Aki még megteheti, fejezze ki szeretetét a sajátja felé! Imádkozzunk azokért, akik e szép hivatás előtt állnak, hogy Annához hasonlóan, hittel tegyék az Úr kezébe magukat és leendő gyermekeiket is! Könyörögjünk azokért, akik szenvednek a gyermekáldás hiánya miatt!
Milyen üzeneteket láttál még meg a felolvasott igében? Hogyan tudnál segíteni azoknak, akiknek még, vagy egyáltalán nem adatott meg az anyaság?

Balogh Barnabás

Imaáhítat: Adjunk hálát a szolgáló életet élő nőtestvéreinkért! – 2Tim 1:5

Bibliaóra: Az élet értelme – Préd 1:12-2:14, 25-26 (K. f. 1:12-2:15, 26-27); 3:11-15 (Fil 1:21)

Délutáni elmélkedés

Anyai szív

Igehely: Ézs 49:14-16 „De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.”

Az ember akkor kerül a legmélyebbre, amikor hitét, Istenét veszíti el, vagy ennek közelébe jut. Ezután már mi marad egy halandónak? Aki azt mondja, hogy ez vele nem történhet meg, gondoljon a Mesterét háromszor megtagadó Péterre. Alázattal ki kell jelentenünk, hogy mi is eljuthatunk ide, mint a választott nép a fogság idején, és még sokszor történelme során. Mégis van reményünk, mert Istenünk szava megáll, és bennünket is talpra állít! Ő nem változik, és minket sem fog megtagadni (Mal 3:6; 2Tim 2:13)!
Egy elszakíthatatlannak látszó köteléket hoz példaként a Szentlélek: anya és gyermeke. Ez az egyik legerősebb emberi kötelékként volt számontartva. De Isten tudta azt, amivel ma mi szembesülünk: gyermekeiket elhagyó anyák is vannak. De ők legalább megszülték. Az a legrosszabb, ha valaki elvetette, megfosztva őt az élet lehetőségétől.
Isten felfoghatatlanabbul hűségesebb, mint az ember azt el tudná képzelni! Nemhogy el nem hagy, hanem állandóan szemmel tartja minden gyermekét. Még az éppen lázadásban lévőket is! Meg akarja állítani az embert a reménytelenség és az önpusztítás útján! Ez a terve az egész világra vonatkozóan is. E sorok írásakor (2022. július) háború dúl a szomszédban. Borúsabbnál borúsabb jóslatok látnak napvilágot. Sokakban megfogalmazódhat a választott nép kérdése: Elfeledkezett rólunk az Isten? A válasz: az egyszerűen LEHETETLEN! Őbenne mi is bízhatunk, mint annak idején Izráel maradéka a fogságban. És nekik lett igazuk! Országuk felépült akkor is, és azóta is sokszor már. Most is a világ egyik legvirágzóbb állama Izráel! Az ÚR ígéretei nem csak egy országra vonatkoznak: azt is kijelentette, hogy „én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.” És nemcsak a Biblia végén, hanem az Ézsaiás könyvének a végén is ígéri ezt (Ézs 65:17).
Reménykedjünk hát hűséges Istenünkben, és ne szégyelljünk megtérni hozzá, ha kételkedtünk benne! Tapasztaltál-e már reménytelen helyzetből való szabadulást? Hogyan tudnánk lebeszélni egy anyát az abortuszról, aki a reménytelen helyzete miatt akarja elvetetni gyermekét?

Balogh Barnabás