A tanítványokat szomorúság töltötte el, ha arra gondoltak, hogy Mesterük nemsokára elhagyja őket. Pedig ők még nem is tudtak arról a keserűségről és riadalomról, amely később rájuk várt, amikor látták Isten Fiát szenvedni és meghalni. Szomorúság járja át napjainkban is Isten gyermekeit, amikor szemtanúi lehetnek a gonoszság terjedésének és az istentelenség jelenlétének. Ez a szenvedés azonban csak egy időre szól. Krisztus egy a helyzethez illő példázatban arra bátorította tanítványait, hogy a sok szomorúság után meglátják az értelmét minden keserűségnek, és örvendeni fognak Jézus Krisztusnak, előre tudva azt, hogy feltámad majd a halálból. Jézus Krisztus is átélte a lelki vajúdás minden kínját, miközben az ember ítéletét magára vállalta a kereszten, és meghalt.
Azonban legyőzte a halált, feltámadása után értelmet nyert a szenvedése és helyettesítő áldozata, hiszen emberek sokasága nyert és nyer megváltást mind a mai napig. Hasonlóan a mi földi szenvedésünk is, bár olykor nehéz, szinte elviselhetetlen, de már itt a földön is vigasztalódunk Krisztus által, nem beszélve a mennyei örök hazában ránk váró jutalomról.