Ha a próféta kedvükre prófétált, ellenségeikre Isten ítéletét hirdette, akkor kedvelték és megfizették. Ha őket bíráló, ébresztő igét hirdetett, megvetették, elhallgattatták. Ámósz is átélte ezt (Ám 7:10-17). Ma is kísért a nép bűnös elvárásait kiszolgáló igehirdetés. Ugyanakkor az egyház, a gyülekezet Istenhez való hűségének pont az a mutatója, hogy miként fogadja az ébresztő, bűnöket, bűnösöket, világi behatásokat leleplező igehirdetést.
Az igazi elhívás Istentől jön, és kegyelem jele, ha az Úr elhív szolgálatra. Ez nem érdeme szülőnek, gyülekezetnek. Vigyázzunk az egyházi elvárásokkal, betonszabályzatokkal, kulturális, erkölcsi nyomással, karrierkínálattal stb., mert megrontóivá lehetünk a prófétáknak. Ezeknek a csírája ma is ott rejtőzik egyházainkban és világunkban. Úgy kell féltő szeretetben hordozni a prófétafiak megjelenését, biblikus felkészítésüket; stílusok, értékek, módszerek felismerését, a jó magvetés végzését tanítani nekik, ahogyan a gyermekáldásra vágyó asszony óvja, félti, táplálja méhében a gyermekét, hogy egészséges, erős gyermeke születhessen majd.
Imádkozzunk ilyen prófétákért egyházainkban, gyülekezeteinkben!