Simon farizeus vendégségbe hívta meg Jézust a házába. Addig minden szépen alakult, míg be nem jött egy mindenki által jól ismert, bűnös életű nő. Nagy felháborodásában Simon már Jézus kilétét is megkérdőjelezte: „…ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle asszony az …” – gondolta magában (39. v.). De Jézus belelátott Simon gondolataiba, és elmondta neki a hitelező és a két adós példázatát. Majd ezt kérdezte Simontól: „Vajon melyikük szereti őt jobban?” (42. v.) Hát persze hogy az, akinek többet engedett el. Jézus ezután szembesítette őt a saját helytelen, önigazult magatartásával. Meg kell értenünk, hogy sok bűnünk miatt mindannyian kizárólag csak kegyelemből, hit által élhetünk. Jézus szembeállította Simon és a bűnös nő viselkedését. Te nem adtál vizet lábmosáshoz, ő könnyeivel mosta. Csókkal sem köszöntöttél, ő lábaimat csókolgatja. Olajjal meg nem kentél, ő drága kenetet pazarolt lábaimra, és mindezt azért tette, mert neki sok bűne bocsáttatott meg! Ezért ő nagyon szeret. (47. v.) Ez a bűnös nő örömmel hallhatta: megbocsáttattak a te bűneid! (48. v.) Ekkor már a vendégek is kérdezgették magukban: „Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?” A prostituált nőt megtartotta az ő hite, és elmehetett békességgel. Jézus ma is kész megbocsátani a bűneinket, de aki magát jónak tartja és nem tudja, hogy csak Isten kegyelme mentheti meg őt a kárhozattól, az elkárhozik, mert nem kérte Isten bocsánatát. Viszont az, aki beismeri bűneit, és megalázkodva kiált kegyelemért Istenhez, bűnbocsánatot, kegyelmet, örömöt és békességet kap. Vajon hányszor vétkeztünk azzal, hogy mások bűnösségét mérlegeltük a magunké helyett? Vagy azt gondoltuk, mint Simon, hogy azért nem vagyunk olyan bűnösök, mint mások! A megtéréshez csak egy út vezet: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1:9) Így a legbűnösebb is kegyelmet kaphat. Valld meg hát bűneidet, és térj meg! Az énekíró is ezt tanácsolja: „Váltságát tedd a magadévá, hidd, az számodra is elég.” (HH 499)