Néhány évvel ezelőtt egy közjegyzői irodába kellett mennem, hogy a Tábor telekkönyvezését intézzem. Ez már a második időpontos találkozás volt, mert az első sikertelen lett. Sajnos ez az újabb kísérletezés sem hozott megoldást. Probálták megmagyarázni, hogy miért nem tudnak segíteni, és a kért dokumentumot biztosítani. Látva a sikertelen helyzetet, kicsit bosszantott a dolog, és elmagyaráztam nekik az álláspontomat. Persze, ez nem igazán tetszett nekik, a használt hangnem miatt sem, amit így utólag mérlegelve, nem volt keresztyén tábort képviselő hangnem. Ezt megértve, néhány nap elteltével visszamentem azért, hogy bocsánatot kérjek és rendezzem a kialakult konfliktust.
Nagyon könnyen és hamar kialakulnak a konfliktusok, nézeteltérések, talán azért is, mert nagyon rámenősek vagyuk és szókimondók. Sőt, készek vagyunk még bántó szavakat is használni. Amikor azonban bocsánatot kellene kérni, sehol sem vagyunk. Ha igazán és őszintén felvállaljuk, hogy a másik jobban számít, mint saját magunk, akkor könnyen jön a bocsánatkérés és a megbocsátás is.