Isten a hívők közösségét, akiket Krisztusban elhívott, arra rendelte, hogy az Ő dicsőségének magasztalására legyenek. Ezért, miután hallották az igazság igéjét és befogadták azt, eljegyezte őket pecsétjével, a megígért Szentlélekkel (Ef 1:12–13). Azok, akik befogadták az igét, arra is fel vannak szólítva, hogy fogadják be egymást is, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére (Róm 15:7). Ez viszont nem olyan egyszerű, hiszen egy gyülekezetben különböző vallási, társadalmi, nemzeti és kulturális háttérből érkeznek emberek. Ebből kifolyólag feszültség, nézeteltérés adódhat a tagok között. A római gyülekezetben is fontosnak látta az apostol, hogy levelében felszólítsa a pogány és zsidó keresztyéneket a kölcsönös egyetértésre, Krisztus Jézus akarata szerint.
Abban a gyülekezetben tudják igazán Istent dicsőíteni, amelyben félreteszik az egyéni, önző érdekeket a testvérek, és egységben szolgálnak az Úrnak. Készek vagyunk mi is így dicsőíteni Őt?