Igehely: Jer 36:1-8; Kulcsige: Jer 36:6 „Azért menj el te, és az Úr házában a böjt napján olvasd fel a nép előtt a tekercset, amelyre diktálásom után leírtad az Úr igéjét. Olvasd fel azok előtt a júdaiak előtt is, akik a városaikból érkeztek!”
Micsoda visszás helyzet! Egyrészt a vallásos élet megy a maga útján, nincs arra panasz, hogy a nép ne látogatná az Úr házát, sőt, általános böjtöt is tartanak, és nemcsak Jeruzsálemből, hanem Júda városaiból is eljön a nép. Másrészt az a próféta, aki által az Úr szól, nem teheti be a lábát a templomba. Keresik az Urat a templomban, még böjtölnek is, de az Úr nincs ott. Aki bujdosásban él, az kapja a kijelentést.
A templomba járás, de még a böjt sem garantálja az Istennel való találkozást. Jeremiás szorult helyzete ellenére talál megoldást, hogy eljuttassa az Úr üzenetét a néphez. Hiszen ez az ő elhivatása. Istenhez hasonlóan ő sem mond le arról a népről, amely elfordult tőle. Hisz az ige erejében, és mindenképpen el akarja juttatni azt a lehető legnagyobb hallgatósághoz. Végül egy engedelmes szolga közvetítésével mindez sikerül. Az Úr aktuális, nem simogató, de igaz üzenete hangzik a templomban, a böjt napján. Még egy lehetőség a megtérésre.
Te hogyan hallgatod az Úr igéjét az Ő házában? Csak akkor hallod meg, ha kedvedre való? Meg tudod érteni, hogy ha ítéletet is hallasz belőle, az azért van, mert Isten szeret téged, és a megtérésedet akarja?