Igehely: Jer 4:1-7; Kulcsige: Jer 4:2 „Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki.”
Korunk egyik legveszélyesebb lelki betegsége az, amikor a hívő ember hallgat az Istennel való kapcsolatáról, mert a hitet, a vallási hovatartozását abszolút magánügynek tekinti. Viszont ennek az a következménye, hogy az ember kivonja magát a közösség nyújtotta áldásokból, és ő maga sem lesz áldássá mások számára. Isten viszont közösségben gondolkodik, akár az Ő választott népére, akár a lelki Izráelre, a gyülekezetre gondolunk.
Elkötelezted-e már magad az Ő népe, a gyülekezet mellett, ahol áldássá lehetsz és te is áldást nyerhetsz? Tudjuk, hogy ez az áldás a mi Urunkban, Jézus Krisztusban lett valósággá. Mennybemenetele után ezt a küldetést a megváltott gyülekezetre bízta. Péter apostol így ír erről: „Mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.” (1Pt 3:9) Ezt az isteni küldetést Isten népe csak akkor tudja betölteni, ha folyamatosan kapcsolatban van az élő Istennel, aki maga az áldás kiapadhatatlan forrása.
Áldásul szolgált ma az életed valaki számára?
„Tégy, Uram, engem áldássá! Lelkedet úgy várom. / Tedd Te a szívem hálássá, hogy neked szolgáljon! / Bármerre járok, ajkamon zengjen az új ének! / Tégy, Uram, engem áldássá! Oly sok a bús élet.” (HH 715)