Gyökössy Endre írja erről a történetről, hogy Abrám, a hit atyja itt még papucsban jár. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Abrám Istennel való ismerkedése nem a nulláról, hanem a mínusz végtelenről indult. Egy teljesen pogány családból és kultúrából jött. Nem volt Bibliája, szépen megfogalmazott teológiai ismeretei. Húsba vágóan a saját bőrén tanulta, hogy kicsoda az Örökkévaló. A mai történetben még az ismerkedés kezdetén van, és felvonultatja az Édenkerten kívüli ember félelemből hozott döntéseinek teljes arzenálját. A félelem olyan, mint a távcső. A problémákat (a nem létezőket is) irreálisan felnagyítja és a képünkbe tolja, ahogy annakidején Saulnak Góliátot. Ilyenkor szoktunk nagyon rossz döntéseket hozni, mivel a félelem rossz tanácsadó. Abrám nemcsak a meg sem támadott életét menti, hanem hasznot is szeretne húzni a helyzetből: „Mondd hát azt, hogy a húgom vagy, hogy jó sorom legyen általad, és ne öljenek meg miattad!” Az emberi logika bejött: „Abrámnak pedig jó sora lett a felesége által: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálóleányai, szamárkancái és tevéi.” Egy dolgot nem tudott még Abrám, hogy nincs nagyobb védelem és áldás, mint az Istené.

Készek vagyunk-e leszámolni emberi ügyeskedéseinkkel? Isten országa és annak építése összeférhetetlen az ördög fegyvertárával.