A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat
Délelőtti elmélkedés
Krisztus dávidi és isteni természete
Igehely: Mt 22:41–46; Kulcsige: Mt 22:45 „Ha tehát Dávid Urának nevezi őt, miképpen lehet a fia?”
Miután Jézus választ adott a farizeusok kísértő kérdésére, most ő kérdez valamit tőlük. Nem azért, mert vissza akar vágni, hanem azt szeretné elérni, hogy a szemük megnyíljon az Isten Fia előtt, hogy elismerjék, hogy ő a régóta várt Messiás. A teljes Ószövetség tele van ígéretekkel a Messiásról, ezért az írástudók és farizeusok sok mindent tudtak róla: hol fog születni (Mt 2:5), kitől származik. A Messiás Dávidtól származik, ő a Dávid Fia. Ez köztudott volt annakidején Izráelben. Ezért is fontos látni, hogy a jerikói vak ember így szólítja Jézust: Dávid Fia, könyörülj rajtam! (Lk 18:38). Vagyis: Te vagy a Messiás! Ebben a szakaszban a farizeusok nem tudnak válaszolni Jézusnak, mert az őszinte válasz arra vezetett volna, hogy ez a Jézus, aki Dávidtól származik, aki Dávid Fia, valójában a Messiás! Szegény vak farizeusok… Ez a jerikói vak ember jobban látott. És te mennyire látsz jól? Nem elég az, ha annak tudatában vagyunk, hogy ő a Messiás. Az ismeret önmagában nem ment meg, csak a hit. Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!
Hessel Keutel
Délutáni elmélkedés
A származása nem ment meg senkit
Igehely: Lk 3:7–14; Kulcsige: Lk 3:8 „Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.”
Nem mindenkihez szól ilyen keményen Bemerítő János, de Máté evangéliumában azt olvassuk, hogy ezekkel a szavakkal figyelmezteti a farizeusokat, akik valóban képmutatók voltak. Azt hitték, hogy ugyanúgy, mint az embereket, Istent is be lehet csapni külső vallásossággal. Azt állították, hogy ők Ábrahám leszármazottjai, és emiatt nekik nem kell megtérniük. Milyen óriási tévedés! Igen, nagy kiváltság Ábrahám leszármazottjának lenni, de nagy felelősséggel is jár! Hisz épp velük ismertette meg Isten a kegyelmét, nagyságát, szentségét! Nekik pontosan kellett volna tudniuk, hogy mennyire féltőn szerető Isten az Úr! Csak az a baj, hogy a büszkeségük útban volt. Isten országában a büszkeség a legnagyobb akadálya annak, hogy működhessen az Isten kegyelme. Általában nem nagyon vagyunk hajlamosak elismerni, hogy büszkék vagyunk; hogy igazából azt gondoljuk, hogy a megtérés a nagy bűnözőknek való, nem pedig nekünk, akik egész életünkben gyülekezetbe jártunk. Kérlek, gondold végig: neked szükséged van-e a kegyelemre? Ha igen, akkor miért?