Igehely: Hós 6:1–16; Kulcsige: Hós 6:1 „Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket.”
Sehol nem látjuk annyira Isten szenvedélyes szeretetét népe iránt, mint a prófétáknál. Annyira kívánja, hogy a hűtlen nép visszatérjen hozzá, hogy elhagyják a bálványaikat, hogy meglássák, hogy csak nála van az élet! Szinte kétségbeesetten kérdezi: Mit csináljak még veled? Mi az, amit még nem próbáltam ki, hogy visszanyerjem a szívedet? Sem a kedves szavakra, sem a büntető csapásokra nem akartak reagálni az emberek. Most viszont, amikor már semmi más nem maradt meg, magukhoz térnek az emberek, és azt mondják maguknak, egymásnak: Térjünk meg az Úrhoz! Igen, megsebez – ha kell, ha másként nem kap figyelmet az emberektől –, de meg is gyógyít. Nem szertartásokkal kell közeledni hozzá, nem áldozatokkal lehet őt kielégíteni. Szeretetet kíván és Isten ismeretét. Milyen áldást szerez az az ember, aki ilyen alázattal megy az Úrhoz! Nem azért, amit ad, hanem azért, aki ő: „Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az URat!” Isten még soha nem utasított el senkit, aki így fordult hozzá!