A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat
Délelőtti elmélkedés
Meghalt értünk
Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”
Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről! A megalázás után elvitték, hogy keresztre feszítsék. Cirénei Simont kényszerítették a kereszt hordozására. Úgy szeretnék én is Jézusért elhordozni mindent, amit kér tőlem: szégyent, gúnyt, megaláztatást. Jézus két gonosztevő közé került a kereszten. Nem becsülték többre, mint a rablókat, sőt még akkor is vádolták a főpapok, katonák, járókelők: „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” (40.v.). Jaj lett volna nekünk, ha él isteni hatalmával! Ő némán szenvedett, vállalva bűneink átkát, a halált. Mondd, teérted is meghalt Jézus? Életed már Isten dicsőségét szolgálja? Hirdeted az ő csodás szabadítását, kegyelmét? „Jézus meghalt a kereszten, vére bűntől megtisztít.” (HH 747.)
Simon András
Délutáni elmélkedés
Halálának értelme
Igehely: Ézs 53:10–12; Kulcsige: Ézs 53:11 „Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket.”
Jézus halálára gondolva egy történet elevenedett fel bennem. Két testvér egy nagyvárosba költözött. Az egyik istenfélő maradt, ahogyan nevelték őket, míg a másik elzüllött, és egy éjjel meggyilkolt valakit. Véres ruhájában odaszaladt testvéréhez, és csak annyit mondott: „Ments meg, rejts el! Jön értem a rendőrség!” A hívő fiú magára vette a testvére véres ruháit, így őt vitték el, elítélték és kivégezték. Halála előtt levelet írt testvérének: „Holnap helyetted meghalok. Csak annyit kérek: a ruháimban ne járj többé a bűnös barátokkal! Térj meg!” Jézus ugyanezt tette velem és veled. Mi lettünk volna méltók a halálra, de Ő magára vállalta bűneink átkát, és meghalt helyettünk. Az Atya így tudott minket megmenteni a kárhozattól, hogy saját Fiát küldte halálba. Jézus áldozata tökéletes áldozat volt. Nem maradhatott el a felmagasztalás, megdicsőülés sem. Mivel Ő engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig, ezért felmagasztalta Őt az Isten mindenek fölé, és oly nevet adott neki, amely névre minden térd meghajol (Fil 2:8–11). Mondjuk az énekíróval: „Jézus, áldozatodra gondolok, meghaltál értem a Golgotán … Drága véred értem folyt ott fenn a keresztfán.”