A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat
Délelőtti elmélkedés
Jézus Pilátus előtt
Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”
Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét? Ráadásul ez nem keresztre feszítésre méltó ok. Pilátus alkut kínál a népnek: „Melyiket akarjátok, Barabbást vagy Jézust?” Remélte, hogy nem kívánják a bűnös szabadulását, és azt is tudta, hogy Jézust csupán irigységből adták a kezére. A nép mégis Barabbást kérte szabadon, Jézusra pedig kiabálták: „Feszítsd meg!” Pilátus így szólt: „Ártatlan vagyok ez igaz ember vérétől” (24.v.). Végül mégis megostoroztatta és kiszolgáltatta. A kérdés most az: Te és én mit teszünk Jézussal? Ha úgy érzed, elárultad őt, kérd a bocsánatát. „Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!”
Simon András
Délutáni elmélkedés
Gyógyító sebei
Igehely: Ézs 53:4–5; Kulcsige: Ézs 53:5 „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.”
A zsidók gondolkodása a betegséggel, szenvedéssel kapcsolatban jól tükröződik a tanítványok kérdésében a vakon születettel kapcsolatban: „Mester, ki vétkezett, ez vagy ennek szülei?” (Jn 9:2). Ha valaki szenvedett, azt egyértelműen Isten büntetéseként, csapásaként fogták fel. Ézsaiás rámutat, hogy az Úr szolgája nem önmagáért viseli a fájdalmakat, ostorozást, kínhalált, hanem a mi bűneinkért: „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az Ő sebei árán gyógyultunk meg” (5.v.). Számunkra akkor rejlik áldás Jézus sebeiben, ha beismerjük: méltók lettünk volna a halálra sok-sok bűneinkért. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, megbocsátja minden bűneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1:9). Jézus mindenkinek felkínálja a gyógyulás, megtisztulás lehetőségét: vak, béna, sánta, pogány százados, de még a kereszten függő lator is megtérhetett. Te mit teszel a felkínált kegyelemmel? Ezt neked kell eldöntened. „Váltságát tedd a magadévá, hidd, az számodra is elég.” (HH 499.) Ez lehet életed legjobb döntése. Térj meg, míg nem késő!