Lélekben Pál rendkívül közel áll a Filippiben élő testvéreihez, testben viszont jókora a köztük lévő távolság. Szívesen meglátogatná őket, szolgálna feléjük személyesen is, de nem teheti, mert fogva tartják egy börtönben. De nem azon szomorkodik, amit nem tehet meg, hanem felismeri hogy távollétében is segítségére lehet a filippieknek: levélben bátorít és int, illetve bevonja szolgatársait a munkába.
Te hogyan viszonyulsz a mások nehézségeihez, küzdelmeihez? Aggódsz értük, esetleg búslakodsz, hogy nem tudsz megoldással szolgálni a helyzetükre? Számos esetben többet tudunk tenni testvéreinkért, mint azt elsőre gondolnánk! Csak szükségünk van segítőkész lelkületre, hogy észrevegyük a lehetőségeket és az eszközöket, amelyeket Istentől kapunk a szolgálat elvégzésére! Pál erre az éberségre és cselekvésre való készségre kéri fel szolgálótársait és minket is! „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” (Gal 6:10)