NAGYVÁRADI 1. SZ. BAPTISTA GYÜLEKEZET

ÁHÍTAT – 2022. április 4., hétfő

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat

Délelőtti elmélkedés

Bocsáss meg!
Igehely: Lk 17:1-6; Kulcsige: Lk 17:4 „És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer visszatér hozzád ezt mondva: Megbántam – akkor is bocsáss meg neki!”
Ma reggel az Úr a megbocsátásra akar tanítani minket. Lehetetlen, hogy valakinek ne legyen szüksége erre. Jó lenne, ha sohasem vétkeznénk senki ellen, és nem botránkoztatnánk meg senkit. De ha mégis megtörténik, akkor figyelmeztessük egymást. Ha a vétkező a figyelmeztetésre megbánja a sértő szavakat vagy tetteket, bocsássunk meg, mert Krisztus is megbocsátott. Itt a lelkületről van szó. Nekem van-e megbocsátó lelkületem? Meg tudom bánni, ha sértést okoztam? Annak, aki megbánja és bocsánatot kér, meg kell bocsátanunk feltétel nélkül, és ahányszor csak szükség van rá. Miért? Azért, mert erre tanít minket az Úr Jézus, és azért, mert mi is így részesülünk a mi Atyánk bocsánatában (Mt 6:12, 14, 15).

Ha elengeded mások vétkeit, te magad is szabad leszel, és Isten áldásait élvezheted napról napra. Az Úr Jézus még ellenségeiért is tudott imádkozni (Lk 23:34). A megbocsátásra szükségünk van minden nap. A családban is. Ahol ezt gyakorolják, ott a házasság nem megy tönkre, maradandó lesz, de csak ha mindketten tudják alkalmazni. Nagy baj van ott, ahol nem tudják kimondani mindketten, hogy „tévedtem, bocsáss meg!”

Kinek kellene most mindjárt megbocsátanod? Légy szabad, ne hordozz terheket!

Szabó Mihály

Délutáni elmélkedés

Mózes hevességének következménye
Igehely: 4Móz 20:7-13; Kulcsige: 4Móz 20:12 „Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem mutattátok fel szentségemet Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok.”
Mózes nehéz helyzetben van. Mirjám, a testvére meghalt, a népnek nincs ivóvize, ezért perelni kezd Mózessel. Szemére vetik a hiányt. De az Úr szól Mózeshez, és egy egyszerű feladatot ad neki: „Vedd a botodat, és parancsolj a sziklának a nép szeme láttára!” Istennél van megoldás minden helyzetben. De Mózes ahelyett, hogy a sziklának parancsolt volna, az emberekhez beszélt hevességében (10. v.). Ennek súlyos következményei lettek. Nem vezethette be a népet az Ígéret földjére, nem mehetett be oda. Pál apostol azt mondja, hogy: „az a kőszikla pedig a Krisztus volt”.

Drága testvérem, ha ma nehéz helyzetbe kerültél, szólítsd meg az Úr Jézus Krisztust! Beszélgess vele problémáidról, bajaidról! Neki mindent elmondhatsz, és nem fogsz tévedni. Még egy fontos dolog tűnik ki Mózes szavaiból és cselekedetéből: „Hallgassatok ide, lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából?” (10. v.) Nem Istennek, hanem maguknak adták a dicsőséget. Vigyázzunk erre! Bármit is végezzen rajtunk keresztül az Úr, a dicsőség, a tisztelet csakis az Övé. A mi Urunk még a jó cselekedeteket is előre elkészítette, hogy azokban járjunk (Ef 2:10). Akkor a dicsőség mindenkor az Övé legyen! Ámen.

Vajon nem történt-e meg, hogy abból a tiszteletből, ami csak Istennek járt, elvettem volna valamit? Uram, légy irgalmas hozzám!

Szabó Mihály