Istennek szuverén joga van minden ember felett, úgy, mint a fazekasnak a korongon készülő edénye felett. Senki ne gondolja azt, hogy Isten valakinek rosszat akar, vagy szenvedést, vagy kellemetlen helyzetet. Ő mindent jól gondol a javunkra, nem hibázik akkor sem, ha mi nem értjük tervét tisztán, világosan. Pál apostol testébe is került egy tövis, amely szúrta, gyötörte, sokszor kellemetlenül érezte magát miatta. Nincs itt hely arra, hogy erről a tövisről írjak, nem is ez a fontos. A hangsúly azon van, hogy az apostol szeretett volna megszabadulni tőle, de ezt Isten nem hagyta jóvá. Akármilyen rossz is Pálnak ez a tövis, marad tovább a testi erőtlenséggel együtt. Cserébe ott lesz neki az Isten kegyelme, a kinyilatkoztatások nagysága, a lelki élmények csodálatossága és az Isten ereje. Isten döntéseit elfogadta alázattal. Sőt gyönyörködött az erőtlenségeiben, Isten tervében.

Néha mi is ilyen páli helyzetbe kerülünk. Mit mondok az Úrnak? El tudom fogadni, ahogy Ő dönt? „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1:38).

El tudom-e ilyen alázattal fogadni Isten döntését az életemre nézve? Nincs-e valami kifogásom? Kérjünk az Úrtól ma este ilyen alázatos lelkületet!