ÁHÍTAT – 2022. április 8., péntek

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat

Délelőtti elmélkedés

Az igazságot szolgáltató Isten
Igehely: Lk 18:1-8; Kulcsige: Lk 18:7 „Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?”
Igen nagy különbség van a hamis bíró és az igazságos Isten között. A hamis bírónak terhére volt az özvegyasszony és annak folyamatos kérése. A mi Istenünknek nincs senki és semmilyen probléma megoldása a terhére. Úgy jöhetünk hozzá, mint gyermekei. Sőt, annak örül, ha szüntelen kapcsolatban vagyunk vele, hogy igazságot szolgáltasson az Úr Jézus Krisztus által, az Ő szuverén akarata szerint. Lehet, hogy nem az én akaratom szerint, mert az enyém nem mindig jó, de az Övé igen. Még az Úr Jézusnak is bele kellett simulnia az Atya akaratába, és milyen jó ez most nekünk! Mennyivel inkább kell nekünk vágynunk az Atya akaratának beteljesedését! Ez az időzítésre is vonatkozik. Isten órája másképp jár, mint a mienk.

„Életem ideje kezedben van” (Zsolt 31:16). Milyen jó, hogy nem az emberek kezében! (Sokat gondoltam erre a világjárvány idején is.) Az Úrnál lenni pedig sokkal jobb. Isten már igazságot szolgáltatott nekünk Fiában, az Úr Jézusban, aki a Golgota keresztjén meghalt értünk, és az Ő igazsága lett a miénk. És ez nekem elég, mert aki hisz az Úr Jézus Krisztusban, annak örök élete van (Jn 3:16).

Hogyan vélekedsz Isten igazságszolgáltatásáról?

Szabó Mihály

Délutáni elmélkedés

Megható búcsúzkodás
Igehely: ApCsel 20:17-25, 36-38; Kulcsige: ApCsel 20:36-37 „Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott. Valamennyien nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt.”
Ma este elkísérhetjük Pál apostolt Macedóniából Jeruzsálemig. Ennek az útnak több állomása is volt, de a legkiemelkedőbb, amikor Milétoszban elbúcsúzik az efézusi vénektől. Igazán meghitt búcsúzkodás volt. Nagyon szerette őket. Utolsó találkozás, megható búcsúzkodás, de nem reménytelenül. Imával és szeretettel végződik. A szeretet pedig Istenhez vezet, és soha nem fogy el. Úgy hallottam, hogy az élet találkozás és búcsúzkodás. Tudom, hogy ebben mindenkinek van része. Lelkipásztori szolgálatom során sokszor megtapasztaltam ezt. A jó, a szép emlékek megmaradnak, elkísérnek, és a szívünkben élnek. Pál apostol szavai a köztük végzett szolgálatról szólnak, igehirdetésekről, az Istenhez való megtérésről, könnyekről és megpróbáltatásokról. De van benne intés is, figyelmeztetés és megbízás Isten nyájának pásztorlására. Végül buzgó imádkozás és szent csók, a szeretet, az összetartozás jele.

Ha ma este el kéne búcsúzni valakitől, mit mondanál neki? Lenne benne reménység a találkozásra és viszontlátásra? A hívőknek így kell, így érdemes búcsúzkodni. Hadd álljon most itt a jól ismert ének verse: „Isten áldjon, míg viszontlátunk, /Jó tanáccsal támogasson; /Nyája között Ő megtartson. /Isten áldjon, míg viszontlátunk” az égi otthonban! (HH 302)

Szabó Mihály