A szolga nem kiszúrni akart Izsákkal, hiszen jelet kér Istentől. Nem olyat, hogy piros szoknya vagy barna kendő legyen a választott leányon, hanem ennél komolyabbat. Hogyan válaszol a leány egy elcsigázott, idős ember kérésére? Vajon van-e szeme meglátni a fáradt embereket, van-e szíve érezni a sivatagból jövők szomját, vajon kész-e a keze és lába, hogy vizet hozzon, és mindenkit megitasson? Kész-e arra, hogy gyorsan cselekedjen? Vajon eszébe jut-e, hogy nemcsak az emberek, hanem tevék is szomjasak? Rebeka nem tudta még, de itt dőlt el a jövője: hamarosan Isten választott emberének lett a felesége.

A házastársválasztás a szemnek, a testnek, a mulandónak; vagy a szívnek, az életnek, az elhívásnak szól? A választásaink leginkább rólunk szólnak: az értékrendünkről, hitünkről, céljainkról. Izsák azért tudta elfogadni látatlanban Rebekát, mert ha a szolga helyett ő ment volna feleséget keresni magának, ugyanígy döntött volna!