Igeszakaszunkban Jézust éppen prédikáció közben zavarták meg – anyja és testvérei keresték Őt. Nem hagyta félbe a tanítást, hanem ebből kiindulva egy újabb lelki igazságot közölt. Most, ebben a váratlan helyzetben sem felejtette el, amit már 12 évesen tudott, hogy neki az Atya dolgaival kell törődnie. Inkább választotta a megvetést Isten igazi keresőivel és követőivel együtt, mint a család védelmét és kényelmét. Előnyben részesítette és többre tartotta a tanítványi közösséget, mint a vér szerinti kapcsolatokat.

A járatlan olvasó számára talány, hogy Jézus miért nem állt szóba az övéivel. Miért nem ugrott föl, hogy szerettei elé siessen? A választ a Mk 3:21 adja meg: „a rokonai odamentek, hogy megfogják őt, mivel azt mondták: megzavarodott.” Nem követték Őt, hogy hallgassák és megtartsák tanítását, hanem a falu szája szerint ítélték meg, talán szégyellték is Őt. Ezt Jézus is tudta. János megjegyzi, hogy testvérei sem hittek benne (Jn 7:5). Jézus nem maradt magára, ahogyan azok sem, akik hátra hagyták családjukat a Mester követéséért. Kárpótolva lettek, és százannyit kaptak helyette, sőt ezen felül örök életet. A gyülekezetben mi is testvéreket, lelki apákat és anyákat kapunk. Értékeled-e őket?

A Jézus által megfogalmazott lelki igazság ma is érvényes: Ő azokkal van szoros kapcsolatban, akik hallgatják és megtartják Isten igéjét. Jézus közel van azokhoz, akiket érdekel Isten szava, és csakis ők lehetnek vele meghitt, bensőséges kapcsolatban.

Családtagnak tekinted-e az Úr Jézust, és Ő annak tekint-e téged? Félbe tudod-e hagyni munkádat, hogy eléje siess, amikor hív? Ő a mennyországot hagyta ott érted. Cselekvője vagy-e Isten igéjének, vagy csak a hallgatója? Ápold ma is az Úrral való kapcsolatot úgy, hogy megtartod, amit mond!