Mózes ezt az éneket nem sokkal halála előtt kapta Istentől, hogy legyen ez emlékeztetőül Izráel népe számára abban az időben, amikor az Ígéret földjén fognak lakni. Isten előre látta, hogy ha nem vigyáznak, a bőség és a gazdagság felfuvalkodottá teszi és eltávolítja őket Istentől. Isten azért vitte be népét Kánaánba, mert meg akarta őket áldani. Az ember sokszor vágyik az áldásra, de bűnös szíve nem tudja az áldásokat helyesen kezelni. A bőség állapotában az ember lelkének gyönyörűsége már nem Isten lesz, hanem a földi jólét és gazdagság. Isten ebben a szomorú énekben kifejezi bánatát, amit népe iránt érez. Hűtlenségük miatt az Úr haragjában teljesen el akarta őket törölni a föld színéről. De önmagához való hűségéért és az ellenség elbizakodottsága miatt nem tehette, hogy teljesen kiirtsa őket. Izráel népe még az Istentől való elhajlás előtt hallhatta az ítéletet, mégsem riadtak vissza attól, hogy a bálványoknak áldozzanak.

Az ige ma is hirdeti Isten eljövendő ítéletét. Vajon leszünk-e elég bölcsek, hogy Jézus Krisztus kegyelme által az eljövendő haragtól megmeneküljünk? Milyen jó, hogy a mennyei Kánaánban már nem gonosz szívvel fogunk bejutni! Csak megújult szívvel örökölhetjük Isten országát!