A hűség, a ragaszkodás és a kitartás nem tartoznak a mai korszellemhez. Isten mégis erre hívja fel népe figyelmét. Annyi mindent teszünk Isten népeként az Úrért! Azonban, ha őszintén megvizsgáljuk cselekedeteinket, jellemzi-e az Isten kijelentéséhez való ragaszkodás? Ő ma is az az Isten, aki nem áldozatot, hanem engedelmességet kíván tőlünk. Mi szívesebben áldozunk, minthogy engedelmeskedjünk neki. Az áldozat az Ő részéről megtörtént. A mi feladatunk, hogy teljesítsük azokat a rendeléseket és törvényeket, amelyekre Ő megtanít bennünket (4:1, 5. v.). Hadd buzdítson téged és engem egy régi kedves énekünk ennek megtételére: Ó bár megtarthatnám törvényed, és néked élnék szüntelen! / Serényen járhatnám ösvényed, s el nem hagynám azt hűtelen! / Hogy szavad lenne, Istenem, teher helyett öröm nekem! / Ó vajha én minden beszéded komolyan megfigyelhetném, / Ami nincs tetszésedre Néked, bárcsak mindazt megvethetném. / Segíts, Uram, hogy énbennem akaratod végbe menjen! / Ó lenne bár Igéd vezérem, Világom és irányadóm / Legvégső szóm, zsinórmértékem, buzdítóm és tanácsadóm, / Hogy felismerve jót s igazt, szilárd lennék és tenném azt. / Bár mindig hinnék szent Igédben, minden körülmények között, / engedelmes lennék egészen Beszédednek minden fölött. / Magamnak azt engedve meg, amit Igéd megengedett!” (HH. 579)
Ha valóban és önként ragaszkodunk Isten kijelentéseihez, akkor mi is birtokba vehetjük azt a földet, amit nekünk is megígért.
„Ha én lennék az ördög, akkor egyik legfontosabb célom az lenne, hogy megakadályozzam az embereket, hogy belemélyedjenek a Bibliába. Tudva azt, hogy ez Isten Igéje, amely arra tanítja az embereket, hogy megismerjék, szeressék és szolgálják az Ige Istenét, mindent megtennék annak érdekében, hogy körülvegyem a Bibliát szakadékok, tövis-sövények és csapdák szellemi megfelelőivel, hogy attól így az embereket elriasszam.” J. I. Packer