Amikor ennek az elmélkedésnek elolvastam a címét, önkéntelenül is feltevődött bennem a kérdés: milyen a hatásos igehirdetés? A címből kiindulva először is azt állapíthatjuk meg, hogy rövid. Úgy is mondhatnánk, hogy nem túl hosszú. Vannak emberek, akik sokat beszélnek, de semmit nem mondanak. Amikor az Úr Jézus az imádkozásról tanít, azt mondja: „ne szaporítsátok a szót” (Mt 6:7). Ez a megállapítása az igehirdetésre is érvényes. A hatásos igehirdetés nem annyira rövid, hogy ne értenék meg, de nem is annyira hosszú, hogy azt ne tudnák megjegyezni az emberek. Az is egy fontos jellemző, hogy úgy az igehirdető, mint az igehirdetés legyen Istentől ihletett. Csakis az Isten Lelke képes elvégezni azt a munkát, ami által az igehirdetés eléri azt a hatást, amire Isten rendelte. Ez természetesen soha nem zárja ki azokat a feladatokat az igehirdető részéről, amelyeket neki kell megtennie, úgy, mint az imádkozás, odaszánás, ismeret elsajátítása, vagy éppen a szent életben való járás. Amikor ez a két dolog ebben a sorrendben jelen van, akkor az igehirdetés eléri hatását. A hatásos igehirdetésnek egy másik jellemzője, hogy legyen az írásokra (Isten beszédére) alapozott (21. v.). Minden beszédnek ugyanis célja kell legyen, de alapja is. Az igehirdetés esetében a cél az emberek élő hitre segítése. Ennek egyetlen és biztos alapja az Isten beszédének hirdetése és hiteles megélése. Az Ige alapján fontos annak a ténynek a felismerése is, hogy az igehirdetés nem mindenki számára kedves, de minden esetben hasznos. Jézus szájából hangzik el az a szomorú, de igaz megállapítás, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában (24. v.). Ő maga sem volt mindenki számára kedves, de a szolgálat, amit végzett, a leghatásosabbnak bizonyult. Mindezek tudatában hirdessük mi is az evangéliumot azzal a hittel, hogy Isten hatásossá teszi az Ő nevének dicsőségére.