Pál apostol elősorban bebizonyítja a római levélben azt, hogy mindenki bűnös (Róm 3:23), majd amellett érvel, hogy csupán Jézus által lehet megigazulni (Róm 5:1). Azok, akik az előző két tényt elfogadták és hittek Jézusban, a 8. részben fellélegezhetnek, mert többé nincsenek a vád és a bűn uralma alatt. Hit által meghaltak a bűnnek és feltámadtak Jézussal egy új életre (Róm 6.). A hívőkben Isten Lelke uralkodik, aki bizonyságot tesz (az Igét olvasva meggyőz minket) arról, hogy van örök életünk. Azonban a Lélek „felszabadítása” (az újjászületés) semmiképen sem azt jelenti, hogy függetlenné tesz minket. Sokkal inkább azt jelenti, hogy függők leszünk! A megtérés előtt a bűn szolgái voltunk, a megtérés után azonban Isten szolgái lettünk. Nem vagyunk tehát adósai a régi életnek, hogy vétkezzünk, hanem Istennek, hogy Léleknek engedjünk. Erről tanúskodik az első vers: nincs kárhoztatás azoknak, akik Jézusban vannak, akik Lélek szerint járnak. Az újjászületés tehát valójában szabaddá tesz a bűntől!
Mire alapozva vezeti az újjászülteket a Lélek ebben az új szabadságban?