Ábrahám nem véletlenül a hit egyik példamutató ősatyja. „Reménység ellenére” is, vagyis minden olyan körülmény ellenére, amelyek azt mutatták, hogy Isten ígérete nem fog beteljesülni, hit abban, hogy amit Isten megígért, azt betartja. Ki hinné azt, hogy egy 75 éves embernek gyereke születik? Sőt még inkább akkor, amikor már 99 éves volt, és még mindig csak ígéret volt Izsák? Igen, talán mi nem hinnénk ezt. Csak ígérgetésnek, vagy még rosszabb, hitegetésnek tartanánk. Ábrahám azonban hitben erős volt, „nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére”, mintha csak figyelembe se vette volna azt, hogy öreg. Pedig figyelembe vette! Épp ez az, amit a hit jelent. A körülmények, a látható valóság ellenére bízni Isten ígéreteiben. Az üdvözítő hit tehát olyan szilárd, ami elfogadja a még most nem látott és nem tapasztalt valóságot! Ezért ez neki igazságul lett tulajdonítva. Most hozzá hasonlóan mi is a Jézusba vetett hit által igazulunk meg. Van tehát olyan hitünk, ami a körülmények ellenére elfogadja és tényként kezeli Isten ígéreteit?