NAGYVÁRADI 1. SZ. BAPTISTA GYÜLEKEZET

ÁHÍTAT – 2022. március 31., csütörtök

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat

Délelőtti elmélkedés

Hazaérkezés öröme
Igehely: Lk 15:11-32; Kulcsige: Lk 15:24 „Mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”
Nemcsak állatok és tárgyak veszhetnek el, hanem emberek is. Az elveszett bárány nem előre megfontolt szándékkal kóborolt el. Sokszor vágyaknak és kívánságoknak engedve kóborol el az ember is, és lesz elveszetté. A drahma a házban veszett el, élettelen volt és elgurult. Néha, engedve a körülményeknek, nincs erőnk ellenállni a sodrás törvényének.

Ez a fiú nem tudatlanságból, nem is tehetetlenségből, hanem szándékosan lázadt fel az apja ellen. Ez a legmélyebb fokozata az elveszettségnek, amikor valaki szándékosan választja ezt az állapotot. Nevezd a bűnt bűnnek, és ne örülj a pillanatnyi örömnek, sikernek! Meghalva bűneinknek, Krisztussal új életre feltámadva tapasztalhatjuk meg az igazi örömöt, békességet. A haza vezető útra csak a bűnbánat utcáján keresztül lehet rálépni.

Az első példázatban száz juhról van szó, a másodikban tíz drahmáról, a harmadikban két testvérről. Az első esetben a veszteség egyszázalékos, a másodikban tíz, a harmadikban pedig ötven százalékos. Istennek az egy is fáj, és keresi azt, amíg megtalálja. Jézus az egyért, érted is hajlandó volt meghalni és feltámadni, hogy üdvösséget szerezzen. Adjunk hálát Istennek, mert minket is keresett és megtalált!

Fűrészes-Szálasi Roland

Délutáni elmélkedés

A megtérés elutasítása
Igehely: Dán 4:24-30; Kulcsige: Dán 4:30 „Azon nyomban beteljesedtek ezek az igék Nebukadneccaron. Száműzték az emberek közül, füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmatja áztatta testét, míg olyan hosszúra nem nőtt a szőre, mint a sasnak a tolla, és olyan karmai nem lettek, mint a madaraknak.”
Nebukadneccarnak, a világ leghatalmasabb uralkodójának megvolt az oka a büszkeségre. Legalábbis ő így gondolta. Az akkori hatalmas babiloni hadsereg főparancsnoka volt. Minden népet legyőzve leigázta a Közel-Keletet. Senki sem tudta őt megállítani és legyőzni. Ő rombolta le Jeruzsálemet és a templomot. Dániel könyve azonban más megvilágításban mutatja be ezt a hatalmas harcost: ő is esendő ember, és el kell ismernie a királyok Királyának hatalmát. Isten figyelmeztette őt, hogy térjen meg: szabaduljon meg vétkeitől. De elutasította a figyelmeztetést, még nagyobb büszkeséggel felelt. A legfelsőbb Hatalom meghozta az ítéletet: „a birodalom elvétetett tőled”. Amikor a királyi asztal és lakoma helyett füvet legelt a mezőn, megtanulta, hogy mit jelent az alázat.

A megtérés elutasítása mindig következményekkel jár: a „föld elvesztésével” – a mennyország elvesztésével, és kivettetéssel – nem a mezőre, hanem a külső sötétségre. A megtérés elutasítása magával vonja Isten beavatkozó munkáját, hogy a bűnös embert térdre késztesse. Végül maga a Nebukadneccar írta Dániel Istenéről: „Meg tudja alázni azokat, akik kevélységben járnak” (4:34).

Fűrészes-Szálasi Roland