A próféták is megfáradnak, ha támadások érik őket. Rájönnek, hogy ők sem jobbak elődeiknél, a többi embernél, szükségük van Isten erejére. Amikor Pál apostol erőért imádkozik, Jézus Krisztus az Ő kegyelme elégségességével bátorítja az apostolt. Végül pedig erőtlenségében gyönyörködik, mert megértette, hogy akkor erős, amikor gyenge, mert az Úr ereje akkor munkálkodik benne (2Kor 12:10). A Krisztus követése is erőnk feletti út, éppen ezért szükségünk van egy-egy kegyelmi pogácsára. És így válik valósággá számunkra is Pál apostol vallomása: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Fil 4:13). „Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (Ézs 40:30-31).
Hogyha megfáradtál, ne erőlködj tovább, mert isteni erőre van szükséged. „Van erő, van megmentő erő a Bárány vérében. Van erő, van csodát művelő, Jézus drága szent vérében.” (HH. 748) Hála legyen érte Istennek!