Jákób életében is felszínre jött az emberi természet, pedig Isten kiválasztott embere volt. Már otthonában (Ézsauval), majd az idegenben (Lábánnál) is kiderült a cseles-csaló természete. Most a hazatérés öröme, és a testvérével való találkozás gondolata vegyes érzéseket táplált benne. Egyfelől mentegetőzve gondolhatott a történtekre, másfelől ott lehetett benne az önvád. Ebben az állapotában keresi meg az Úr és kezdődik a szótlan, hajnalig tartó nehéz tusa. Az isteni érintésre Jákób megadja magát, és Aki Őt legyőzte, abba kapaszkodik, mert érzi, tudja, hogy Nála van az áldás, amire neki oly nagy szüksége van. Bármennyire is szerette volna azt megnyerni, előbb ki kellett mondania saját nevét, aminek nagy jelentősége volt: Jákób, vagyis csaló. Ezután jött a nagy fordulat: új nevet kap, új nap virrad rá és új jövő felé néz, mert küzdött és győzött, megadva magát az Úrnak.
Volt-e már ilyen magányos tusád és győzelmed?