Igehely: 1Kor 7:7-24; Kulcsige: 1Kor 7:10-11 „A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével! A férj se bocsássa el feleségét!”
Az utóbbi években feltűnően megcsappant a házasságkötések száma. A fiatalok jóval húsz év fölött, szinte 30 körül házasodnak, mert érett fejjel akarnak indulni. Ám azt látjuk, hogy nem kevés esetben mégsem mennek jól a dolgok. Pszichológus segítségét kérik, és házassági terápiára iratkoznak. A médiasztárok pedig, színészek, sportolók, celebek, akiket „követnek” – kevés kivétellel – egyik sem elkötelezett a házasságban.
A heti témánk a válás lesz. Istennek is van szava róla. De válásról csak azután kellene beszélni, miután a házasság és házas élet sokrétű áldását megismertük már (mégha elmélet szintjén is). Úgy gondolom, hogy azzal tudjuk leginkább elejét venni a válás szomorú tapasztalatának, ha komolyan vesszük a házas életet. Más szóval, ne a válás esetleges okaira koncentráljunk, hanem házasságunkat erősítsük.
Nem akarom annak látszatát kelteni, hogy nekünk, lelkipásztoroknak, mindenre kész válaszunk van. Viszont alázattal mondom, hogy Isten igéje – itt is – félreérthetetlenül világosan fogalmaz a házasság, elválás és újraházasodás témakörében. Hiszem, hogy Isten a javunkra és örömünkre adta igéjét. A házasságot is Ő alkotta, hogy tükörképe legyen Krisztus (vőlegény) és a gyülekezet (menyasszony) szövetségmegtartó szeretetének. Ez az a szeretet, amely képes a házasságban szembenézni a kapcsolat kihívásaival, a felmerülő nehézségekkel, a félreértésekkel és az idő múlásával jelentkező monotonsággal. Ez a szeretet áldozatot akar hozni a másikért, és lemondani vagy terhet viselni a másik javára, hisz tudja, hogy az neki is örömöt és áldást fog jelenteni. Hiszem és vallom, hogy az Úrban kötött házasság sírig tartó, vagyis amíg a halál el nem választ (ahogy a házassági fogadalomban is valljuk).
Ha nem homokra, „szemétdombra” kötöttünk házasságot, hanem jó alapra, amire időtálló és értékes „építőanyagot” rakunk, nincs az a vihar, tűz és próba, amely a házat (kapcsolatot) ugyan megtépázhatja, de megsemmisíteni nem lesz képes. Ha ezt komolyan veszik a házasság előtt álló fiatalok és a házasok, akkor az elválás gondolata, elenyésző kivétellel, fel sem fog merülni.