Gyönyörű kép tárul szemünk elé, amikor ezt a mennyei történést olvassuk. Keresnek ugyanis valakit, aki méltó, hogy odalépjen a trónoló Istenhez, hogy a kezében levő tekercset átvegye, ami az isteni igazságszolgáltatást tartalmazza. Keresik azt, aki fel tudja nyitni és bele tud tekinteni a hétpecsétes könyvbe. János kétségbeesetten szembesül a szomorú valósággal, hogy égen s földön nincs senki, aki méltónak bizonyulna erre a feladatra. Aztán megpillantja a még halálos sebeit viselő Bárányt, akit győztes júdai oroszlánként ünnepelnek a mennyei seregek, amint odalép a trónon ülőhöz, s átveszi tőle a könyvet. Miért egyedül Ő méltó az igazságszolgáltatásra? Bár abszolút bölcsességgel rendelkezik, és személyes kiválóságai egyediek, mégis golgotai művéért méltatják, és kiáltják győztesnek, egyben méltónak a világméretű feladatra.
Hiszel-e abban, hogy érted is meghalt Jézus Krisztus, hogy bűnöd átka alól, önmagad rémes megkötözöttségeiből megváltva az Isten tulajdona légy, papjaként népét szolgálva? A mennyei lényeket követve essünk most térdre, és törjön fel bennünk is a hála, a dicséret hangja és az imádás örömteli éneke a trónon ülő és a Bárány felé.