Igehely: Dán 1:1-8; Kulcsige: Dán 1:5 „A király elrendelte, hogy napi ellátmányukat a király ételeiből adják, és abból a borból, amelyet ő szokott inni. Így kellett őket nevelni három esztendeig, hogy azután a király szolgálatába álljanak.”
Nebukadneccar Júdea meghódításában alapos munkát végzett, és a győzelem után hozzálátott a fosztogatáshoz. A király nem csak értéktárgyakat vitt magával, hanem az ország legnagyobb kincseit, a jobb jövő reményét: a legtehetségesebb fiatalokat. A király azonban csak az ifjak tehetségére tartott igényt, a hitükre már nem. Meg is kezdődött az erőteljes átnevelés: új nyelv, új tudományok, új város, új munkahely, új barátok és új szokások. A nevükkel együtt minden mást is el akartak velük felejtetni, ami Istenükre, családjukra vagy régi otthonukra emlékeztetné őket.
Dániel és barátai úgy döntöttek, hogy mindent, ami hasznos számukra, megtanulnak és alkalmaznak. Sőt, idővel a királyi udvar legjobb diákjainak bizonyultak. Megfogadták Jeremiás próféta tanácsát (29:5-13) és Babilon békességén fáradoztak. De nagyon bölcsen meghúztak egy határt: mindenre, ami a lelkiismeretük tisztaságára tört, egy határozott nemet mondtak.
Pál (Fil 3:20) és Péter (1Pt 2:9, 11-12) apostolok felhívják a figyelmünket, hogy lelki értelemben mi is idegen földön élünk, és hatalmas erők dolgoznak átnevelésünkön. Isten bölcsességére van szükségünk ahhoz, hogy felismerjük, hol kell meghúznunk a határokat. Se túl hamar, se túl későn. Ha az élet kihívásaihoz nem Isten segítséget kérjük, hanem keresztyén iskolákba, keresztyén munkahelyekre és az imaház falai közé menekülünk, akkor mikor lesz lehetőségünk só és világosságként élni? De a ló túlsó oldalára sem szabad esni! Akkor fogják az emberek felismerni életünkben Isten munkáját, ha nem próbáljuk elhomályosítani a határt jó és rossz, erény és bűn között.
Merítsünk erőt és elszántságot a határok bölcs kijelölésére Pál szavaiból: „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12:1-2)