Amikor egy családban gyermek születik, alig várják, hogy az első szót kimondja. Fel is jegyzik, hogy melyik volt az első kimondott szó. Rövid idő múlva azt lehet hallani, hogy ugyanazt a gyermeket csendre intik: „fiam, próbálj meg pár percig csendben maradni.” A házasságban is szükség van sokszor a csendben maradásra, amikor nem vág bele egyik fél a másik szavába, nem vág vissza sértődötten, és nem igazít ki folyton, két lábon járó lexikonként, mindent jobban tudva. Erre mondja az Ige, hogy az ember legyen késedelmes a szólásra. Ennek a tanácsnak a megfogadása nem csak arra ad időt, hogy az ember jobban megválogassa szavait, hanem arra is, hogy a romboló indulatok heve csillapodjon, mielőtt annak minden ereje, válogatatlan szavak formájában a házastársra zúdulna.
Az Ige azonban az érem másik oldalát is kihangsúlyozza: gyors a hallásra. Ha kész vagy odafigyeléssel, aktívan hallgatni, rájössz, hogy nem ismered olyan jól a házastársad belső világát, gondolatait, érzéseit, mint amennyire gondolod. Ha úgy tudod meghallgatni örömét vagy panaszát, hogy nincs a kezedben a telefonod, a szemébe nézel, és igyekszel átélni lelkiállapotát, a szeretet útján jársz.