Igehely: Zsolt 127:3-5 „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.”
Örömteli telefonhívás, ragyogó képek a közösségi médiában – megérkezett a családba a „gyermekáldás.” Egyrészt csodálatos látni a fejlődés és növekedés folyamatát, másrészt szembe kell nézni azzal, hogy adott esetben mekkora szülői áldozatvállalás szükséges ehhez a folyamathoz. Igei szemlélettel meg kell maradni annál a hozzáállásnál, hogy a gyermek áldás, hiszen az Úr ajándéka. A jóléti társadalmak kiöregedése részben annak is tulajdonítható, hogy ez a bibliai szemlélet megváltozott. Sokan úgy gondolják, hogy a gyermek teher, költség, a karrier fékezője.
Az Úrtól ajándékot kapni nemcsak áldás, hanem felelősség is. „Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.” A nyílvessző elkészítése gondos munkát igényel, ahogy a gyermek nevelése is. Kell elegendő idő, amiből amúgy mindig hiány van, kellenek egészséges, bibliai, és nem posztmodern alapelvek, kell szabadság az élet felfedezéséhez, de jól meghatározott korlátok is, amelyek bűntől és veszélytől óvnak.
Add meg Istenem, hogy minden nyílvessző, amikor a hős kezéből kirepülve önálló pályára lép, ne célt tévesztett, hanem győztes nyíl legyen! Ámen.