A szolgálat történhet megfontoltan és felelősséggel. Lehet nagyszerűen elkészített a hely, ahova imádkozni járunk. Meglehet, hogy a szolgálattevők igyekeznek, hogy szentségben és tisztaságban lépjenek a szent helyre. Lehet, hogy mindent megértettünk Isten utasításaiból. A kérdés mégis az, hogy ez elég-e ahhoz, hogy istentisztelet legyen mindaz, ami ott történik? Nem elég! Mert Isten maga, az Ő dicsősége kell, hogy megszentelje, átitassa a helyet és az ott tartózkodó embereket. Az Úr jelenlétét nem lehet előidézni, utánozni vagy helyettesíteni szertartásokkal. Fontos megtenni mindent, amit az Úr elrendelt, és ettől is függhet az Ő megjelenése. Kizárólagos akaratából, – mert Őt semmi sem gátolhatja, de nem is kényszerítheti semmire – dönthet úgy, hogy az akaratos ember erőszakos vagy hiányos cselekedeteihez nem adja áldását. Mózest türelemre és várakozásra késztette Isten dicsőségének megjelenése.
Volt már olyan élményed az Úrral, amikor semmit nem kellett tenned, csak figyelned és csodálnod jelenlétét? Ez kegyelem. Mindent tegyél meg szeretetből, addig is, amíg az örök dicsőségbe érünk!