Igehely: Róm 12:1-2 „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Szánd oda a testedet! – mondja az apostol. Sok akkori „hívő” számára a kszolgált, azonban a testével azt tett, amit akart. „Elvégre Isten csak a lelkemet kéri.” – gondolták. Erre Pál válasza az, hogy Isten számára az elfogadható, kedves és bölcs istentisztelet az, amikor valaki nemcsak a lelkével, hanem teljes lényével szolgál. Pál azért említi a testet is, hogy ezáltal jelezze: Jézus nemcsak a lelkünkre formált teljes tulajdonjogot, hanem teljes lényünkre, így testünkre is.
Manapság a testünk odaszánása azt jelentheti, hogy nemcsak vasárnap adjuk magunkat az Isten imádatára, hanem hétköznap is. Hét közben is odaadom a szemem Isten Igéjének az olvasására, nemcsak vasárnap. Hétfőn is vigyázok a nyelvemre, nemcsak a gyülekezet udvarán. Ha csak tehetem, hétköznap is elmegyek Isten házába, nemcsak vasárnap.
De legfontosabb az, hogy ne hagyjunk ki egy részt sem az életünkből, amit ne helyeznénk Krisztus uralma alá. Van-e olyan része a testednek, amit nem szántál még oda? Mi maradt ki? Mit kell újra odaszánnod? Gyere, testvér, legyünk okosak, szánjuk oda egész testünket!