Keresztelő János küldetése abban állt, hogy előkészítse a Megváltó útját ebben a világban. Ő volt a kiáltó hang, az üzenetet átadó, ha kell konfrontáló, de a próféta is, aki Krisztusra mutat. Akkor sem hátrál meg a küldetésében, ha a hatalmas uralkodót, a királyt kell megintenie, aki olyat tesz, ami nem tetszik Istennek. Meginthette, mert hiteles ember volt, még maga Heródes is elismerte ezt: igaz és szent embernek tartotta, és szívesen hallgatta őt. A megtérésig azonban nem tudott eljutni. Isten szolgája viszont vállalja a küldetéssel járó szenvedést, a fogságot, és ha kell, a halált is.
Ma olyan időket élünk, amikor a kiáltó hangnak erősnek, hallhatónak és határozottnak kellene lennie. A küldetésnek része az is, hogy az éppen uralkodó hatalom számára is kimondja Isten akaratát. Teszi ezt akkor is, ha emiatt hátrányos helyzetbe kerül. Azonban az tapasztalható, hogy ma egyre inkább elhalkulnak az intő, a figyelmeztető szavak. Kevesebb kockázattal jár, ha hallgatunk, vagy úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Vállalod-e, testvérem, a hang szerepét ott, ahová Isten téged helyezett?