Igehely: 2Kor 12:11-13 „Esztelenné lettem: ti kényszerítettetek rá. Nektek kellett volna ugyanis engem ajánlanotok, hiszen semmivel nem voltam alábbvaló a legfőbb apostoloknál, ha semmi vagyok is. Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, a csodákban és az isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek. Mert mi az, amiben a többi gyülekezethez képest hátrányba kerültetek, hacsak az nem, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot!”
Pál aggódik a korinthusi gyülekezetért. Az a tény, hogy Pál nem fogadott el anyagi támogatást az apostoli munkájához, arra sarkallja a korinthusiakat, hogy megvádolják csalárdsággal. Pál hiába válaszolta meg az ellene felhozott vádakat, a bizalmatlanság légköre mégis megmaradt.
Azon nem csodálkoznak, hogy Pál a legmagasabb fokú türelemről tesz tanúságot, amikor velük munkálkodik. Még az is felmerül bennük, hogy Pál alacsonyabb rendűnek tartja őket más gyülekezeteknél. Az apostol azonban kitart amellett, hogy anyagilag nem fogja őket megterhelni. Gyakran meglátogatja őket, ami ugyancsak szeretetének a bizonyítéka. Olyan szeretettel veszi őket körül, mint szülő a gyermekét. Nem vár érte viszonzást. Nincs rejtett szándéka, nem csapta be őket, nem húzott hasznot belőlük sem személyesen, sem követein keresztül.
Tanuljunk Pál apostoltól nagylelkűséget és gyengédséget a testvérek iránt! Szeressük a gyülekezetet, ahová tartozunk, és szolgáljunk szeretettel testvéreink felé, hiszen mindnyájan Kriszus testéhez tartozunk.