Igehely: 1Kir 17:17-24; Kulcsige: 1Kir 17:22 „Az Úr meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt.”
Az északi királyságban, Aháb király idejében Illésnek Isten ítéletét kellett továbbítania a bálványimádás miatt. Három és fél évig nem lesz eső, sem harmat: „ne tiszteljetek más isteneket, és ne imádjátok azokat, mert akkor fellángol az ÚR haragja ellenetek, bezárja az eget, nem lesz eső, és a föld nem hozza meg termését” (5Móz 11:16-17).
Isten gondoskodása a prófétáról. Kerít-patak mellett gondoskodott Isten Illésről. A patakból ivott, és a hollóknak parancsolt Isten, hogy vigyenek neki kenyeret és húst, reggel és este. Miután kiszáradt a patak, Isten Sareptába küldi Illést, mert megparancsolta ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjon róla.
Isten gondoskodása a sareptai özvegyről: Illés megszólítja az özvegyasszonyt, és vizet kér tőle. Utánakiált, és egy falat kenyeret is kér. Az asszony beszámol arról, hogy csak egy marék lisztje van, és egy kevés olaja. Ha ez elfogy, azután meghalnak. Illés bátorítja az asszonyt, hogy ne féljen. Először neki hozzon belőle, miután megsütötte. Csodálatos gondviselést látunk ebben a történetben. Míg a szárazság és az éhínség tartott, a vékabeli liszt és a korsóbeli olaj el nem fogyott.
Isten gondoskodása a sareptai fiúról: Az özvegyasszony fia megbetegedett, annyira, hogy már nem is lélegzett. Látjuk a hit súlyos megpróbáltatását. Az édesanya a saját vétkeire gondol, hogy annak a következménye a fia halála. Az Úrhoz kiáltott Illés, hogy tekintsen az asszonyra, aki őt vendégül látta, és támassza fel a fiát. Illés hitte, hogy Isten fel tudja támasztani a halálból. Háromszor ráborult a halott fiúra. Nemcsak hite volt Illésnek, hanem cselekedett is. Meghallgatta az Úr Illés imáját, és feltámasztotta a fiút. Élve adta vissza az anyjának.
Kész vagy-e hinni? Kész vagy-e cselekedni?
Imaáhítat: Adjunk hálát, hogy Istenünk az élők Istene, és így számunkra a halál nem végállomás! – Lk 20:37-38