Igehely: Mk 1:16-20; Kulcsige: Mk 1:20 „És azonnal elhívta őket, azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva, elmentek őutána.”
Jézus feltámadott! Megjelent a magdalai Máriának, aztán két követőjének. Ezek vitték a hírt a tanítványoknak, de ők nem hittek. Ezek az emberek Jézus követői voltak, hallották az Urat, ahogy megmondja előre, mik fognak történni, azt is, hogy fel fog támadni. Mégsem hisznek, amíg személyesen nem találkoznak vele, sőt Tamás előbb még az ujjait is bele akarja helyezni Jézus sebeibe, mire elhangzanak e szavak: én Uram és én Istenem!
Ezek után Jézus elküldi a tanítványokat hirdetni az evangéliumot minden teremtménynek, szerte az egész világban. Ha akkor nem akartak hinni a tanítványok, akkor miért csodálkozunk, hogy ma nem akarnak hinni az emberek, akik sose látták az Urat, nem olvasták a Bibliát, és egy jó tapasztalatuk sem volt soha egy hívővel sem.
„Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” – Sok helyen ma tilos ilyen kijelentéseket tenni intézményekben, iskolákban, nem szabad ezt hirdetni az embereknek, vagy ítéletet mondani valaki fölött. Pedig ezt bízta ránk Urunk, és nekünk az a feladatunk, hogy hirdessük az evangéliumot. Azt, hogy Ő él, és mi találkoztunk vele, és a követői vagyunk. „Boldogok, akik nem látnak, és hisznek!”