Az Úr népének ünnepe a nyugalomnap, Krisztus feltámadásának napja, de a vasárnapok között kiemelt figyelmet kap az úrvacsorai alkalom. A vasárnap Krisztus feltámadásának örömünnepe, az úrvacsora Krisztus keresztáldozatának emlékünnepe. Így hagyta meg az Úr, hogy alkalomról alkalomra emlegessük, emlékezzünk, hirdessük, hogy Ő engesztelő áldozat lett sokakért. Miattunk, helyettünk, érettünk vállalta a legnehezebb küzdelmet, azért, hogy az ellenünk szóló adóslevelet érvénytelenné tegye.
Amikor nyugodt körülmények között, még a formák tekintetében is egzakt módon vagyunk együtt, emlékeztet minket a legfájdalmasabb útra. Nagycsütörtök, nagypéntek, a Via Dolorosa, a magárahagyottság, a kínhalál volt az osztályrésze. Így kötött Isten az emberiséggel új szövetséget, amely a kegyelem alapján köt bennünket Hozzá, Jézus Krisztus által.
Bár ma hétköznap van, de kérlek, emlékezz, és köszönd meg az Úrnak, amit érted, értünk cselekedett. Ha úrvacsorázunk, akkor pedig igazán emlékezzünk!