Igehely: Zsolt 71:1-13; Kulcsige: Zsolt 71:6-9 „Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen. Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam. Szám dicséreteddel van tele, dicsőítelek mindennap. Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!”
Ószövetségi író gondolatait olvashatjuk, aki nagyon ismeri az Urat, maradéktalanul bízik benne. Amit kér, azért egyben hálát is ad, beszámol az Úr gondoskodó szeretetéről.
Bármely életkorban is legyünk, Ő a garancia. Születésünk óta, ifjúkorunktól – öregkorunkig, mindenféle élethelyzetben biztonságban lehetünk. Nem tudom, mit élsz meg a mai napon, de tudd, hogy ha az Úrhoz menekülsz, akkor megtart téged. Sokféle módon provokálhatnak, lejáratni akarnak, életedre törnek, de az Úr veled van. Oltalmat nyersz, ellenségeidnek pedig meg kell állniuk majd Isten előtt, és számonkéri őket, hogy miért bántottak. Nem értik, miért vagy türelmes, de te tudod, és képes vagy arra, hogy a legnehezebb próbák közepette is dicsérd az Urat, hiszen Ő a kősziklád, sziklavárad, amely oltalmat nyújt számodra.
Kész vagy-e reménységgel nézni a mai napodra, körülményeidre, életedre? Látod-e ellenségeid marcangolással fenyegető mozdulatai mögött a téged megvédő, hatalmas Isten jelenlétét?
Dicsérd az Urat én lelkem!