Dávid imádsága áll előttünk abból az időből, amikor bőven kijutott neki a háborúból. A hívő ember kiváltsága, hogy imában Istenhez fordulhat segítségért, amikor bajban van (Zsolt 50:15). Napjainkban is háború dúl a szomszéd országban, de mi csak a médián és a velünk élő háborús menekültek beszámolóin keresztül értesülünk arról, hogy mit is jelent a háború. Tudjuk, hogy nemcsak fizikai, hanem szellemi harc is létezik (Ef 6:10–12), ami viszont minket is érint. Egy biztos, hogy aki háborúzik, az győzni akar. Dávid tudja, hogy csak Isten ad győzelmet és szabadulást a királynak. Ezért imájában előbb Istenhez fordul (1–2.v.) és áldja az Urat. Megvallja, hogy ki számára Isten: kőszikla, oktató, jótevő, erősség, vár, a menekülés helye. Majd önmagára néz, az emberre (3–4.v.), és lehelethez, tűnő árnyékhoz hasonlítja magát. Gyenge és mulandó, Isten mégis törődik vele. Végül kéréseit sorolja fel (5–8., 11.v.).
Szeretnél győztes lenni a lelki harcaidban? Fordulj Istenhez, és legyen ez a te imádságod is!